Daily Rage

                 Vlog. Maga a szó a videó blog rövidítését jelenti, vagyis amikor az emberfia videó felvételek formájában kívánja megosztani gondolatait a nagyvilággal. Ha ehhez hozzáadjuk a horror műfaját, máris olyan rettenetek ugranak be, mint a Félelem. com  (FeardotCom 2002), vagy a Cápák éjszakája (Shark Night  2011). Nem jó ötlet kérem szépen a világhálón gyilkolászás, mivel a videóra vett gyilkosságok minden aspektusát megmutatta már a 7 részes Fűrész sorozat, ezek után újdonságot teremteni körülbelül lehetetlen. Pláne, ha hozzávesszük, hogy ugyanazok a készítők hozták létre eme remekművet és a az előbb említett opuszt. Lássuk van-e élet John Kramer után, vagy csak a rókabőrt lehet-e lefűrészelni ezekről a filmekről.

                Na most a film főszereplője Brooke Marks, aki a kamera előtt üldögél naphosszat és azt ecsetelgeti, mennyire nem tudnak mások vloggolni. Értem én az iróniát egy ostoba tyúk arról beszél menyire ostoba a többi tyúk. Na de a dolog pikantériáját az adja meg, hogy a színésznőt a való életben is Brooke Marksnak hívják. Huhúú. Ilyenkor elgondolkozok, hogy ennyire lusták a készítők, vagy az alacsony költségvetésbe nem fért bele a névgenerálás? Természetesen ezzel valamiféle kvázi áldokumentum reality szart akarnak csinálni, ami jó is lenne, ha Amerikán kívül bárkinek egy icipici fogalma lenne róla, ki a halál az a Brooke Marks. Nos, egy kis keresgélés után kiderült, hogy a hölgy azzal keresi kenyerét, hogy testének intim részeit mutogatja az interneten. És bár maradt volna ennél a csodás mesterségnél, amely az intelligencia szintjéhez nyilván közelebb áll, mivel hogy az is biztos, hogy öregapám muskátlija is jobb színésznő, mint ez a szerencsétlen.

                Tehát a történet szerint ez a szerencsétlen Brooke leányzó annyira megunja az egy helyben ücsörgést, hogy fogja a kis kameráját, berakja kedvenc pradagucci táskájába és elkezdi posztolgatni, mekkora balfaszokkal van körülvéve. Első pasijának büdös a szája reggel – hát ez mekkora meglepetés – örökké sír, és gumikacsákkal játszik a kádban. A következő úriember le sem tud szállni a mobiltelefonjáról és nagyon borostás (First World Problems, komolyan). Végezetül egy gonosz leányzó hívja fel a figyelmét rá mennyire nem szép dolog hetente mással összefeküdni, úgy, hogy stílusosan lekurvázza 46szor. No repülsz felé te is a netre. Ez a film első egyharmada. Semmi érdekes nem történik, azonban nagyon jól eljátszanak a különböző kamerákkal és beállításokkal. Ha nem lenne maga a történet iszonyat unalmas, még azt is mondanám, igényesen van megcsinálva.

                És itt kezdődik el a rettenet, szörnyűség, borzalom, kínhalál. A filmet kvázi kétfelé osztja egy kellemes vérvörös kiírás, innentől bizony csak az nézze tovább, akinek legalább 18 gyertya pislákol legutóbbi születésnapi tortáján, mivel brutális jelenetek következnek, kérem szépen. Izgatottan várom. Szegény Brooke kap egy névtelen telefonhívást egy eltorzított hangú egyéntől, hogy látogasson meg egy IP címet. ( -Te Mike hqa már a Fűrészben bejött ez a Jigsaw hang, ne rakjuk bele mostantól az összes filmünkbe? –Hát már hogy a kék égbe ne raknánk bele Jeff?). Na mindegy, tehát a hölgyemény fellátogat a honlapra, ahol 3 videót talál. Az elsőben a kellemesen karcos hang, amitől a macskák a falnak futnak elregéli, hogyan kell valakit feldarabolni, ráadásul úgy, hogy miután átvágtad a torkát, az még vígan üvöltözik. Mindezt természetesen a telefonos expasin szemlélteti. A második videón, a jó öreg kacsás fickót láthatjuk, amint egy kis sav segítségével feloldja a napi stresszt. Külön érdemes megjegyezni a briliáns megoldást, a szituációt úgy oldották meg, hogy minél jobban sistereg szétfelé a drága hősünk, annál jobban csúszik lefelé a kádban. Óriási költségvetés esetén ilyen profi megoldásokkal lehet kívánatossá tenni a filmünket. Az utolsó videóban a mocskos szájú leányzó szembesül azzal a ténnyel, hogy a kedvenc bongját átalakították robbanószerkezetté, így a füvezés hatására jól elszáll. (Ez a film táptalaja a rossz szóvicceknek, kezdem megszeretni). Brooke ezekre a videókra úgy reagál, hogy elfolyik a sminkje.

                Ezután elmenekül a rendőrségre, ahol nem nagyon tudnak neki segíteni, de természetesen a kis kamera forog, forog, forog. Később elmegy bulizgatni a legjobb barátnőjével, akit a táncparketten hasba kínálnak egy késsel. Itt már begyorsulnak az események, Brooke posztol magáról egy videót, ahol kinyírják, majd az amerikai Kék Fényben mutatják, hogyan rendezte meg az egészet és próbálta bemártani a volt pasiját. Végül valami tengerpartról posztol ismét, hogy: HÁHÁ beszoptátok gyíkok, én még mindig élek. Óriási fordulat. Na most, bár a film egyértelmű Fűrész koppintás, azért egész jól megállja a helyét. Egész jól eljátszik, a különböző médiumokkal, és az effektezéssel. A gyilkosságoknál használt tompított zöld és narancssárga, egyértelműen a Fűrészt idézi. Nem mondom, hogy bármi újat, vagy egyedit is mutatna, de azért a borongós, nyomasztó hangulat átjön. Nem is tudom, talán a készítőknek kéne pénzt szerezniük, és elmenni egy hosszabb nyaralásra, hogy feltöltődjenek energiával, és akkor még valami jót is összehozhatnának. Tulajdonképpen, ha a Náci zombik 3.6, akkor ez bőven megvan 5 pont körül. Tehát a végeredmény: Fűrész fanatikusoknak ajánlom, ők még talán szórakozni is tudnak rajta, mindenki más vesse tűzre, törölje a gépéről, és meneküljön, ha meglátja. 

 Az amerikai Asylum cégről azt érdemes tudni, hogy körülbelül egy marék szotyi árának megfelelő költségvetésből készítenek zs kategóriás filmeket. Olyan csodákat tudhatnak magukénak, mint a Mega Shark vs. Giant Octopus (2009), a Titanic 2 (2010), vagy éppen a 2012: Ice Age (2011). Tulajdonképpen az összes létező block busternek elkészítik az olcsó, silány és pont ezért borzasztóan vicces videó változatát.

Jelen esetben is egy olyan témához nyúltak, ami nem számít unikumnak a filmtörténelemben, méghozzá a zombi nácik seregéhez – láthattunk már hasonlót az 1981-es Zombie Lake című gyöngyszemben, de pontosan ugyanez például a 2009-es norvég csoda, a Dead Snow alapja. Esetünkben a film még csak véletlenül sem árul zsákbamacskát, arról szól, ami a címben szerepel. Nácik. A Föld középpontjában. Pont. No de mégis hogy kerülnek oda, meg miért, teheti fel joggal a kérdést az ember fia. Jer, nyájas olvasó, kuporodj ide mellém, elmagyarázom.

Történetünk ott kezdődik, ahol a náciké véget ért, 1945 májusában egy szép tavaszi estén. A készítők nem szarral gurigáztak, ugyanis rögtön kiderül, hogy a történet egyik főszereplője nem más, mint Mengele doktor. Aki esetleg nem tudná, hogy ő kicsoda, annyit elárulhatok, hogy nem az a fajta orvos volt, aki szuri után mosolyogva nyalókát adott a kis gyerekeknek. Amint kilép a teherautóból, a katonák elüvöltik magukat: Tankok!, és veszettül tüzelni kezdenek a domb mögül kibukkanó tankokra. Mind az egyre. Semmi gond, manapság drága dolog tankot animálni, nem lehet szórni a pénzt ilyen hülyeségekre. Na most a nácik pontosan olyan jól céloznak, mint amilyen jól számolnak. Ez alól csupán Mengele doki a kivétel, amint meglátja a tankot már rántja is elő a raketyát és egy jól irányzott lövéssel darabokra szedi a masinériát. Menekülés közben még kioszt 4-5 fejlövést csak a miheztartás végett, majd repülővel elmenekül. Nem igazán vagyok otthon a német nyelvben, de ezek után van egy olyan sejtésem, hogy a Mengele szó Rambót jelent. Majd utánanézek.

Ez volt eddig a bemelegítés az igazi történet napjainkban játszódik, ahol egy csapat ember az Antarktiszon tudóskodik. Jobb szót nem tudok rá mondani, mert a mikrobiológustól a paleontológusig mindenféle gus található itt, talán csak pedagógus nem, valamint ott ül az indiai Balázs Pali is, akit nem tudok hova tenni. Kiderül még ezen kívül, hogy van egy nagyon gonosz szőke orvos, akinek az a hobbyja, hogy vírusokat enged szabadon a tudomány nevében. Ajjajj. Kint a hidegben egy úriember és egy hölgy fúrnak a hóban, majd körülbelül 4 centi mélyen járhatnak, amikor is megakad a fúró egy horogkeresztes vasdarabon. Megjelenik pár náci gázmaszkban és elrabolják főhőseinket, majd egy gránátot dobnak, ami a fúrófelszerelés mintájában égeti ki a havat. Gyönyörű látvány.

http://kepkezelo.com/viewer.php?file=nwf1nzd6up0v83y8mbs.jpg

Visszatér Mengele bácsi is, akiről kiderül, hogy fontosnak tartja a nácik bőrének ápolását. Fogja az előbb elcsípett úriembert és egy határozott mozdulattal megszabadítja minden kis bőr darabkájától, aki bár ebbe nem hal bele, de ezek után nagyon is szeretne, csak valamiért mégse tud. No de ez nem elég, mert a jó doktor úr az így szerzett cifet cafatokat rávarrja egy szimpatikus germánajkú cimborájára, aki ennek felettébb örül. Természetesen bőrtelenített úr barátnéja meg pont hogy nem örül az így kialakult szituációnak, ezért el is bőgi magát egy szétdarabolt emberekkel teli szobában, aminek is az a következménye, hogy a nácik pajzán mosollyal az arcukon körbeállják, hogy jól megvigasztalják. Boncasztalon ébred ő is, de meggyőzi Mengele bácsit, hogy ugyan már ne bántsa őt, mivel hogy ő is orvos és lenne pár tippje, hogyan lehetne a bőr transzplantációt sikeresebben végrehajtani.

                Eközben a tudósok csapata eljut a földalatti titkos világba, ahol még nem is sejtik, hogy náci a lakosság nagy része. A gonosz baktériumos doki – Dr. Reistad – elárulja a csapatot és vidáman Heilhitlerezik a Doktor úrral együtt, aki beavatja főhőseinket gonosz tervébe, a nácik bizony el fogják foglalni az egész világot. Teszik ezt úgy, hogy az elmúlt majdnem 70 évben nem unatkoztak és zsugáztak, hanem egy halom tudományos áttörést vittek végbe, így például már olyan Lugerjük van, ami lézersugarat lő ki. A tudósok pedig segíteni fognak, mert hogy tudósokból soha sem elég. Ezt bizonyítja, hogy az előbb említett orvos hölgyemény (Paige) is náci egyenruhában pompázik, szép lassan mindenki rájön, hogy jobb nácinak lenni, mint halottnak. Vagy valami. 

                Hőseink elkezdik azt tenni, amihez a legjobban értenek, tudóskodnak. Egészen addig, amíg egy szép nap szétválasztják a fiúkat és a lányokat. Itt jön rá az ember, hogy egy náci szájából nem is hangzik olyan erotikusan a „menjetek zuhanyozni” mondat. Zuhanyzás nincs, de mellmutogatás igen, majd az egyik dokinőt kellemesen megerőszakintják a zombik, akik ennek szintén módfelett örülnek. Egy centrifugának látszó tárgy mellett elkövetett sikertelen kísérlet után a nemzetközi helyzet fokozódik, Mengele doki dühösen a földhöz vág egy agyat és elviharzik. Reistad barátnője ekkor dönt úgy, hogy elárulja terhes, ami viszont nem a legjobb ötlet, mivel barátja meginvitálja egy laza abortuszra, mivel az őssejtek kellenek a kutatáshoz. A lány ennek nem örül. Az így nyert sejtecskéket megetetik a centrifugával, aminek azok nagyon ízlenek, mivel hajlandó átalakulni óriás robottá, akinek a feje nem más, mint… dobpergés….  Adolf Hitler! Zseniális. No de ez még mind semmi, mivel RoboHitlernek dukál a megfelelő szállítási eszköz, ezért miután levágja Balázs Pali fejét, felszáll a náci repülő csészealjra. Paige megelégeli a náci életmódot, ezért amikor arra kérik nyúzza meg Lucast a tudósok vezetőjét inkább elvágja a már rohadásban lévő Mengele doki torkát egy szikével. Menekülés közben eszükbe jut, hogy benézzenek a gyengélkedőbe, ahol a bőrevesztett úriember azóta se vérzett el, ellenben most már a végtagjai is hiányoznak, és ennek ellenére még unszolni kell drága hőseinket, hogy végezzenek már vele. Angyali muzsikával a háttérben ez a szerencsétlen kupac akármi végre kileheli a lelkét. Most már mehetünk. Mindeközben RoboHitler ufó-ja áttöri a jégpáncélt, és elpusztít egy fene se tudja milyen nemzetiségű repülőgépet. Vissza a menekülőkhöz, akik felfedezik a titkos rakéta gyárat és a gonosz terv végső lépését, a gonosz nácik az egész világot húsevő baktériummal fogják megfertőzni. Tudósként ezt mégse hagyhatják annyiban. A megoldás két szálon folyik. Egyrészt az abortált lányka kicsit zabos ezért megkínálja a csészealj parancsnoki hídját egy gránáttal, ezután pedig RoboHitler kap a hátába egy kis bakteriálist, amitől jól megdöglend. Ez pedig tökéletes alkalom Lucas számára, hogy megkérje Paige kezét, mondjuk ezek után én is ezt tenném. Rock muzsika, happy end, és öröm boldogság, hogy vége van ennek a rettenetnek. 

 Kezdésnek egy igazi klasszikus kerül az asztalra, mégpedig az 1998-as Blade című opusz. Volt szerencsém ezt a filmet nemrégiben újranézni és azt kell mondjam nem emlékeztem, hogy ez anno ilyen rossz lett volna. No de milyen rossz? Mindjárt elmondom.

       No, kérem szépen elindulunk szép lassan. Üdvözlettel és szeretettel köszöntök mindenkit a blogon. Hogy miről is szól ez? Mostanában - meg úgy egész életemben - sok olyan filmmel találkoztam, amelyek valamilyen szinten kihúzták nálam a gyufát. Ezekről a műremekekről fog szólni a blog, illetve rólam, ahogy áradozok és dühöngök a filmes szakma legnagyobb baklövésein. A blog minden tekintetben abszolút szubjektív, akinek nem tetszik az vessen magára, azonban bárminemű commentet, véleménynyilvánítást, észrevételt örömmel fogadok. Velem lehet vitatkozni, csak nem érdemes. Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek és akkor csapjunk is bele.