Kezdésnek egy igazi klasszikus kerül az asztalra, mégpedig az 1998-as Blade című opusz. Volt szerencsém ezt a filmet nemrégiben újranézni és azt kell mondjam nem emlékeztem, hogy ez anno ilyen rossz lett volna. No de milyen rossz? Mindjárt elmondom.
A film ugyebár a híres diszkó vérfürdő jelenettel kezdődik. Már itt kiderül, hogy Wesley Snipes annyira penge, hogy még a vér is kikerüli csudiszép fekete lakkcipellőjét is. De hát mi mást is tehetne, hiszen ő a fényben járó. Félelmetes, hogy mennyire nem vették komolyan ezt a filmet. A főhős felé futó vámpírlányka két húskampóval kezd el keleti harcművész mestereket megszégyenítő módon demózni, aminek természetesen egy jól irányzott hasbalövés a jutalma. Snipes ahhoz képest, hogy egy sötét múltú vámpírvadászt alakít, a harcok közben random vigyorog jobbra balra, majd amikor a gonosz szakállvámpírt a falhoz szögezi, győztes mozdulatot tesz a kezével, mintha azt mondaná:Ez az! Elkaptam! Persze hogy elkaptad bazdmeg, az előző 80at is eltaláltad, pont ezt hibáznád el? Moving on.
Megismerkedhetünk a leendő vámpír tudósnővel is, akiről nem lehet eldönteni, hogy a dögös-ocsmány skálán egészen pontosan hol helyezkedik el. Valahol ott van. Nem is számít, mert jól megharapja egy szenes vámpír. Természetesen Penge mindenhol ott van és itt jön egy olyan jelenet, amit muszáj linkelnem. Hölgyeim és uraim. A filmtörténet egyik legamatőrebb statisztáit láthatjuk. Ez a jelent egyszerűen fenomenális, pont csak a kávé, fánk hiányzik a kezükből, amit éppen eszegettek, miközben valaki rájuk ordított, hogy már forog a film. A magyar szinkron már csak hab a tortán.
Ezek után bemutatják nekünk a vámpírtanácsot, ami szintén kész röhej. Tehát van egy rakat öreg és tapasztalt vámpírunk plusz a helyi szemétláda Frost, aki mint kiderül nem vámpírnak született ellenben a többiekkel és ezért kicsit le van nézve az arculata. Na álljunk csak meg egy pillanatra. Tehát a többiek vámpírnak születtek. Születtek! Egyértelmű, vámpírmama vajúdik, miközben vámpírpapa kint szívja a bagót és föl alá járkál, eközben a vámpírnőgyógyász világra segíti a vámpírcsecsemőt, akit rádob a mellette álló vámpírnővérke nyakára, hogy egy kis vért szívhasson magába a drága kisded. Nonszensz! És ha már annyira öregek és bölcsek vagytok és annyira utáljátok Frostot, mi a halálnak veszitek be a tanácsba egyáltalán, illetve amikor beszólogat mindenkinek miért is nem töritek el a nyakát? Ne gondolták ezt át kérem szépen. És ha ez még ne lenne elég, kicsit később egy szintén rettenetesen mókás jelenetnek lehetünk tanúi. Frost a földön guggol a „könyvtárban” és a szokásos nyugalmával valami üszkös drum and bass muzsikára várja, hogy számítógépe megfejtse az ősi vámpír mendemondákat, mire belép Dragonetti a fővámpír ( ilyen neveket hogy találnak ki? ). A következő csodás dialógus hangzik el:
Dragonetti: Mire készülsz Frost?
Frost: Mi a szándékod?
Dragonetti: Untatsz!
Értem én akkor most azt játsszuk, hogy ki tudja előbb kiszedni a másikból a titkos kis terveit verbális úton módon? Nem tudom mit szívtak ennek a filmnek a készítői, de kérnék belőle én is, hogy legalább befejezhessem.
Na most a következő vicces dolog a filmben az, ahogy a járókelők Pengéhez viszonyulnak. Tehát amikor Penge előkap egy bazinagy stukkert az egész város feljajdul, menekül, félrehúzódik teljesen érthető módon. Ami már kevésbé érthető az az, hogy abban a pillanatban, hogy elteszi a fegyvert mindenki szépen visszavedlik mintapolgárrá és lökdösődés nélkül, fegyelmezetten halad az utcán. „Hú bazzeg Józsi ez egy pisztoly meneküljünk, lelőhetnek! Váárjál Ferikém én már nem látom azt a pisztolyt nincs semmi baj”. A film innentől egyébként átlép a nézhető tartományba. Akció, ölés, miegymás.
Majd elérkezünk ahhoz a jelenethez, ahol Penge és Frost találkoznak, rettenetesen nagy a feszültség ezen a ponton már (nem), de nem is ezért érdekes számunkra. Azt már nem is kommentálnám, mekkora faszságnak tartom, hogy a vámpír, aki bekeni magát 10-es faktorú napolajjal vígan futkározik a napsütötte New York utcáin, de mutasson már nekem valaki egy nyolc éves kislányt, akit megsemmisítő erővel átdobsz egy hotdogos standon és utána a saját lábán távozik. Ezek után szegény Pengét szembesítik a ténnyel, hogy anyuci mégse halt meg, csak átalakult (Fóódulat). Penge anyukája egyébként is érdekes személyiség. A film végéhez közeledve szegény Bládét bezárják egy olyan helyre, ami még a hülyét is Han Solo hibernált állapotára emlékezteti. Na szóval anyuci odalép fiacskájához, akiről a szertartás miatt le kell vágni az összes felsőruházatot, de a bőrgátyó szigorúan marad, hogy látszódjon a Jánója, és kvázi elkezdi lenyalogatni a Penge arcán gyöngyöző izzadságot. Gyönyörű kép ez, csupán a belem fordul ki a gondolattól, hogy valakit az élőhalott anyja próbál elcsábítani, ráadásul úgy, hogy éppen valami sötét véristennek próbálják feláldozni az illetőt. No de a szertartás sikeres, csak úgy fröcsög a tempera és a vámpírvezetők ismét bebizonyítják, hogy a halál se tudja, hogyan voltak képesek akár csak egy hónapot is túlélni ebben a világban, ha egy rakat géppuskás majom le tudja őket fogni. Frostot megszállja Vér Néni, Penge meg kinyírja anyukáját egy lábszárcsonttal, mert úgy tűnik az is jó a vámpírok ellen. Tulajdonképpen bármit áttolsz a testükön az megöli őket, így nem is nagyon értem miért lennének ezek felsőbbrendű faj, de hát ők tudják. A film végén van egy olyan vámpír, aki már attól porrá hullik, hogy a padlóla ledobják. A padló is jó a vámpírok ellen, kinek kell karó, ha az anyafölddel gyilkolhatok? Sőt az ásó is jó ellenük. Most már direkt számolom, mi mindennel lehet vámpírt ölni. A vége harc egy rohadt nagy vicc, láttam már komolyabban megkoreografált Bud Sencer, Terrence Hill harcokat és még a hanghatások is ugyanolyanok.
Hála az égnek ez már a film vége, befejezhetjük ezt a rettenetes ámokfutást. Záróakkordnak csak annyit, hogy a filmben végig hatalmas para, hogy a dokinő menthetetlenül vámpírrá válik, de ez rohadtul nem zavar senkit, amint a napfelkeltében gyönyörködnek hőseink. Megöltünk egy Véristent végülis megtehetjük, hogy szarjunk a világra.
